Az ember életében vannak olyan pillanatok, melyeket a zene vagy éppen egy-egy zeneszám határoz meg. Én nagyon szeretem a zenét, és nem egyféle zenét, hanem nagyon széles a spektrum. Mylene Farmert akkor fedeztem fel, amikor Dorka született. Rettenetesen sírós baba volt, nem szeretett kézben lenni, nem lehetett elaltatni csak úgy. Akkor hallgattuk nagyon sokszor ezt a számot. Érdekes módon, ha ezt hallotta, akkor nem reklamált, nem nyüszizett, hogy a kezemben van (persze, hogy dédelgetni, nyugtatni szerettem volna), hanem csendben figyelt, sokszor még el is aludt a kezemben. Megnyugtatta a babát, és ez akkor mindennél fontosabb volt számomra. Imádom ezt a számot, és azóta is sokszor előkerült már nálunk. Valahogy amikor hallom, mindig végig fut rajtam a hideg, és beleborzongok. És látni, hogy milyen tömeg őrjöng a koncertjén, és imádják, hát én meglepődtem, hisz nem is hallottam előtte róla, de letaglózó látvány! Hallgassátok meg Ti is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése