Van egy régi két szobás vályogházunk. Tavaly tavasszal úgy döntöttünk, hogy felújítjuk annyira, hogy kisgyerekekkel lakható legyen. Ameddig a takarónk engedte. Június elején ki is költöztünk-mert hogy ez egy pici faluban van, Szekszárdtól 13 kilóméterre. Gyönyörű a környezet, a falu határában egy halastó, körös körül mindenhol erdő és dombok. Egyszóval imádnivaló, és a gyerekek szempontjából ideális hely a nyugodt életre. Olyan kicsi a falu, hogy a bolt 10-kor bezár, és csak délután kettőkor nyit ki újra. A köztes időben az egész falu olyan kihalt, hogy ha valaki végigsétál rajta, szinte senkivel nem találkozik. Pedig ovi és iskola is van, ami nem utolsó szempont ilyen benzinárak mellett. Kitaláltuk-tudatos szülőként-, hogy állatokat fogunk tartani, és a kiskertet is megműveltük, beültettük. Csodaszép virágaim voltak egészen késő őszig. Zöldséget sem kellett venni, mert a nagy kútnak hála gyönyörű lett a termés. Vettünk tyúkokat, nyulakat, kecskéket, és apukámtól kaptunk gyöngytyúkokat (ennek nem annyira örültem, mert rémes hangjuk van). Szóval gazdálkodtunk, tejre és tojásra nem volt gond. A gyerekek imádták. A rengeteg tejből tejföl, joghurt és sajt készült. Nyáron millió üveg lekvárt főztem. Ez már-már annyira szép, hogy az ember arra gondol, akkor hol itt a probléma? Hát a bökkenő az, hogy arra nem futotta, hogy kiépítsük a fűtésrendszert, és csak egy kandallóval lehetett meleget csinálni, ami télen édes kevés. Ezért beköltöztünk a városba albérletbe. Most az új élet reményében áruljuk a házat, de a jelenlegi siralmas ingatlanpiaci helyzet miatt eddig nem sok sikerrel. Pedig nem drága, két millió az ára. Szerintem ennyit megér a nyugalom. Hát ha valakit érdekel, keressen bátran:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése