Végre csend és nyugalom honol körülöttem. A kis csajszik alszanak, a fiúk sátoroznak és pecáznak. Tehát kicsit megmagyarázom, miért is ez a nagy lendület, amiért ez a blog hivatott létrejönni.
Szerencsés család vagyunk. Van egy 6 éves "nagy" fiúnk, egy mindjárt 2 éves és egy 2 hónapos kislányunk. Átlagos magyar család, átlagosnak nem mondható hétköznapokkal. Én gyesen vagyok, szerető férjemnek van egy jól fizető állása, de nem becsülik a munkahelyén, állandó támadások céltáblája. Kisfiam erősen a hiperaktivitás és a figyelemzavar jeleit mutatja. A már untig hangoztatott hitelcsapda. A szomszédaink nagy része mogorva vagy rosszindulatú. Engem a tudatlanságból fakadóan állandó inzultus ér a hordozás miatt. Egyszóval körülöttünk mindig történik valami, amitől úgy érezzük, összecsapnak a fejünk fölött a hullámok. És mire kievickélnénk a partra, ismét jön egy. Ezért úgy gondoljuk, hogy változtatnunk kell, és pedig gyökeresen. Több megyével odébb költözünk, új munkahely, új lakás, új ovi, új szokások, lehetőségek a kitörésre, mert csak az nyer, aki mer. Valahol azt olvastam, hogy a magyarok nehezen mobilizálhatóak, mi most javítunk ezen a statisztikán. Szó lesz ebben a blogban gyereknevelésről, hordozásról, problémákról és örömökről. Aztán meglátjuk, mi keveredik ki belőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése