Az önfeledt és világot megváltani akaró egyetemi évek után a kezdő anyukák világába csöppentem. Édesanyám messze volt, anyósomat nem ismertem, segítségem nem volt. Mindenre nekem kellett rájönnöm, megfejtenem, megoldanom. Hát nehéz volt. Emlékszem, amikor hazamentünk a kórházból, és ketten maradtunk, csak néztem azt a kis csomagot, aki belőlem lett, az én részem, és hirtelen elkapott a félelem, most hogyan tovább? Szerintem amilyen hibát egy kezdő anyuka elkövethet, azt mind elkövettem. Senki nem mondta, mit ehetek, mit nem, én gyümölcsmániásként két pofára tömtem magamba a barackot, cseresznyét. Hát persze, hogy a kis csomag egész éjjeleken át ordított velőtrázóan. Szegényt jól megkínoztam a sok tiltott gyümölccsel, de nem tudtam. aztán persze elővettem a netet, és kiokosítottam magam, már amennyire lehet, mert mindenki mást és mást ír, ajánl. Kipróbáltunk mindenféle hasfájásra kitalált szert, egyik sem volt jó. Végül kinőtte:-) A másik probléma az volt, hogy kicsit lusta volt a lelkem, én pedig nem elég kitartó, valamint a fájdalom is kedvem szegte, Levi nem akart szopizni. Minden egyes alkalommal lefejtem a tejcit, és cumisüvegből minden gond nélkül megitta. persze nekem nem volt se nappalom, se éjszakám. Fejtem, sétáltam vele, fertőtlenítettem, fejtem... Aztán egy barátnőm megszánt, és segített, hogy szopizzunk:-) Halleluja! Megmenekültem. Egészen hat hónapos koráig ügyesen és sokat szopizott, és akkor úgy döntött, hogy nem kell neki, elhagyja. szerencsére a szilárd ételekkel nem volt semmi probléma, mindent ügyesen megkóstolgatott, kipróbált. A mai napig jó evő. Pár nap múlva lesz hat éves, 130 cm, 25 kg, és 34-es a lába. Segítség!!! mekkora lesz az én pici Levikém?:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése