Szembe nyúlás

Szombaton Pannika szoptatás közben belenyúlt a bal szemem sarkába. Ennek következtében sérült a szaruhártya, és egész vasárnap ki sem tudtam nyitni a szemem. Amikor a jobb szemem elfáradt, akkor már azt sem sűrűn. Borogattam kamillateával, tettem rá krumplit, de a gyógyulás nagyon lassú. Egész nap szinte semmit nem tudtam csinálni. Elgondolkoztam, mennyire rossz lehet egy tartósan szemproblémával küzdő helyzete. Én is csak faltól falig botladoztam, gondolhatjátok, milyen volt éjszaka átmenni a picihez, hogy megszoptassam. Egész nap ömlött a könny a szememből, ezáltal az orrom is folyamatosan folyt. Hát nem volt egy nagy élmény ez a hétvége. Este is csak azért imádkoztam, hogy reggel legyen egy kicsit jobb a helyzet, hogy el tudjam vinni a gyerekeket a bölcsibe és az oviba. Szerencsére ma  már ki tudom nyitni a szemem, bár a látásom még rettenetesen homályos, azért ezt már jelentős javulásként élem meg. Szerencsére a szerelmem itthon volt, és segített, amiben csak tudott, pedig ő is nagyon beteg volt. Nélküle nem tudtam volna megoldani a napi feladatokat sem. Rendkívül rossz érzés ilyen kiszolgáltatott helyzetben lenni, nem kívánom senkinek. És milyen pici dolgokból is lehet nagy baj, nem is gondolnánk...