6 éves!

Levi ma lett hat éves nagyfiú! Úgy röpül az idő, ilyenkor mindig eszembe jut, édesanyává válásom hosszú, kínkeserves első napja. Levivel több, mint egy napig vajúdtam. Egy szép napos vasárnap délelőtt 11-kor elkezdett szivárogni a magzatvíz. Lassan-lassan elkezdődtek a fájások is, de nagyon rendszertelenül, elég nagy időközönként. Közben tettem-vettem, csináltam ebédet, pakolgattam, kutyáztam, filmet néztem. Éjjel fél háromkor lettek 5 perces fájásaim, akkor pakoltam össze a kórházi csomagom, és elindultam a tett helyszínére. Hosszú előkészítést követően landoltam a szülőszoba egyik ágyán, ahol paravánokkal voltak elválasztva a szülőágyak. Valaki éppen ikreket szült, és ahogy hallgattam a kiabálását, egyre erősödött a félelmem. Nem akartam tágulni, lassan telt az idő. Kilenckor kötötték be az oxitocynt, na innentől kezdve olyan erősek lettek a fájások, hogy azt hittem, nem bírom ki. Kaptam gázt, de attól teljesen nem tudtam szinte, mi folyik körülöttem. A picinek a nyakánál volt a köldökzsinór, én még mindig csak lassan tágultam, és a fájások hatalmas erővel jöttek. Hosszas viaskodás után délután 14.05-kor világra jött a kisfiam, Levente. Olyan apró volt, olyan édes. A mellemre tették rögtön, ott szuszogott, és bennem tudatosodott, hogy édesanya lettem, most már felelősséggel tartozom ezért a pici, drága életért!

Ma az ő nagy napja volt, és igyekeztünk neki megadni mindent, amit szeretett volna. Buli volt az oviban, a mamáéknál és itthon is. Kapott rengeteg mindent, hasznosat és haszontalant is, de mindennek nagyon örült. Volt torta, pezsgőzéssel nyitottuk a napot-persze ilyenkor gyerekpezsgő dukál! Szóval jól érezte magát, és ez mindennél fontosabb! Boldog születésnapot drága kisfiam!