Rossz úton járok

Huhh, hát kicsit régen írtam, de most elhatároztam, hogy újra felveszem a fonalat, és megpróbálok minél sűrűbben írni. Az események olyan gyorsan folynak, hogy egyik nap átmosódik a másikba. Kicsit úgy érzem, visz az ár magával, és csak sodródom, sodródom. Most érkezett el az a pillanat, amikor álljt tudok parancsolni, és én fogom alakítani a mindennapokat. Eddig elvesztem a mindennapok apró harcaiban, az itthoni monoton teendőkben. A sok kis dologból egy nagy halmaz lett, ami szépen lassan felemésztette a lelkesedésemet, tenni akarásomat. Minden napra akadt valami, amit el kellett intézni, meg kellett várni, trattatattata. Nem mentegetőzni akarok, csak leírom az érzéseimet, hogy meg tudjak válni tőlük.

Igazából a dolgok úgy alakulnak, ahogy elterveztük, csak mi közben egy kicsit gyorsabb tempót szeretnénk diktálni. A napok olyan gyorsan elperegnek, mint homokórán a szemek. Hiányoznak a séták, kirándulások, amik kicsit lelassítják a hétköznapok rohanását, és kibillentenek a megszokottságból. Mennénk már ezerrel külhonba, és ez mindkettőnket blokkol.
Levi egy szuper oviba jár, talán sikerült is neki beilleszkednie, viszont itthon állandó a harc, mert mindig visszabeszél, hazudozik. Tisztára úgy viselkedik, mint egy kamasz. Nehéz vele, be kell valljam. Nehéz megtartani az egyensúlyt, mert pillanatok alatt ki tud hozni a béketűrésből. Ugyanakkor olyan kis érzékeny lett a lelke, hogy csak pislogok, miken el kezd pityogni. Dorka bölcsis lett. Ez is nagy változás a családban, mert e miatt sokkal szeretetéhesebb lett, több törődést, figyelmet követel, és ha nem kapja meg azonnal, akkor kitör a világháború. Rettenetesen hisztis lett. Eleinte nagyon várta a bölcsit, mostanra azonban átbillent a mérleg nyelve, és sokkal többet sír ott is. Nem tudom igazából, mi lenne a jobb?! Pannika szépen fejlődik, már a két alsó foga kibújt, most bajlódik a két felsővel, ami sokkal jobban megviseli. Többször felébred éjjel, vannak időszakok, amikor megnyugtathatatlanul sír, cicizni sem akar, megy a hasa, és semmi sem jó. Ez mind engem is frusztrál, és a hangulatomra is keményen rányomja a bélyegét. Ma reggel viszont elhatároztam, hogy változtatni fogok, változtatni kell, és észrevenni az élet apróbb örömeit, mert rossz úton haladok. Hiányzik a boldogság nyugalma, és nem tesz jót a lelkemnek sem, hogy az agyam állandóan kattog valamin. Hát most megpróbálok egy másik úton haladni. Megkeresem a lelki békémet, hogy a családom is visszakapja a nyugalmat. El kell felejtenem a semmi sem jön össze berögzült feelenget, fel kell állnom, és nagyon határozott lépésekkel a kijelölt célok felé menni. Csak akkor nyugszom meg, ha ez sikerül. Ezt akarom, és nagyon akarom, úgyhogy meg is fogom valósítani.