Pici lánykám megérkezett a hat hónaposok izgága világába. Olyan kis édes, hogy minden nap csak csodálkozom rajta, hogy lehet nekem ilyen csendes kisbabám. Akkora türelemmel és nyugalommal tud a világba nézni hatalmas szempillái mögül, hogy mindig meglep. Kibújt a két alsó fogacskája, és nem is vette olyan nehezen az akadályt. Volt pár éjszaka, amikor elég sokszor megébredt, de szopi után csendben vissza is aludt. Mindent tuszkol a szájába, nyáladzik rendesen. Most úgy veszem észre, a felső fogacskák is a felszínre akarnak törni, és ez már fájdalmasabb lesz. Vannak időszakok, amikor annyira élesen sír, hogy úgy érzem megszakad a szívem tehetetlenségemben. Ilyenkor semmivel nem lehet megnyugtatni. Csak ölelem szorosan a pici testét, ő feszül hátra, égtelenül sír, nyüszít. A Chamomillát adom neki, úgy figyeltem meg, ez segít. Ilyenkor a cicit sem fogadja el, elrántja a kis buksiját, úgyhogy gondolom az is fájdalmas, ha valami hozzáér.
Egyébként boldog baba. Imádja a tesókat nézni, játszani velük. Rendkívül mozgékony, jól felfedezte már, milyen mozdulatokkal tud elhengergőzni A-ból B-be. A tárgyakért nyúl, forgatja, nézi őket. Öltözni nagyon nem szeret, bár szerintem nincs olyan baba, aki szeret. Egyedül tud inni a cumisüvegből. A kiflit elmajszolgatja. Jó evő, csak nyitogatja a száját, és nem válogatós. Ez persze most a fogzás miatt nem állja meg a helyét, mert nagyon keveset eszik pár napja, inkább szopizik, de a tapasztalat azt mondatja velem, ha kibújnak a fogak, visszatér minden a régi kerékvágásba.
Pannika elég jól eljátszik egyedül is, de ha meglát, akkor nincs szabadulás. A félévesek unatkozása őt is elérte. Váltogatni kell a helyeket, mert különben gyorsan elunja magát.
Szeret pancsizni, be szoktam tenni a tesókhoz a kádba, az nagyon tetszik neki. Reggel 6 és 7 óra között ébred, hangosan rikkantgat magának, beszélget egy ideig. 9 óra tájban elálmosodik és alszik másfél-két órát. Utána ebédelünk, játszunk, bevásárolunk, sétálunk. A délutáni alvása is kb két órás. Este pedig 6 és 7 óra körül alszik, mikor hogy sikerül. Elég jól beállt a napirendünk. Idegenekre mosolyog. A hangos, éles hangoktól megijed, már az orrszívót sem fogadja érdeklődő mosolygással. A babakocsit továbbra sem preferálja, úgyhogy kendőzünk, az nekem is egyszerűbb. Röviden ennyi. Imádom a mosolyát!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése