Tegnap már nem bírtuk a lakásban elviselni a fülledt meleget, ezért útra keltünk. Szálkán kötöttünk ki, ahol egy mesés vidéken terül el egy nagy horgásztó. Csodaszép a táj, az ember már akkor megnyugszik, ha csak leül egy pár percre az egyik padra, és csak a tájra figyel. Szükség van mostanában a befelé fordulásra, hogy fel tudjam dolgozni a hétköznapi valóságot, és a zaklatott mindennapokat. Ez a hely tökéletes erre. A faluban, mely egy völgyben fekszik, gyönyörű parasztházak vannak, kedves emberek. A tavat, ami amúgy nem kicsi, körbe lehet sétálni. Nekünk négy gyerekkel is sikerült, holott néhol a víz mellett vezet az ösvény. Csalánban nincs hiány, úgyhogy gyűjtögetni is van lehetőség. Rettenet nagy békák figyelik a mélázó turisták minden lépését a vízpart kövein henyélve. A gyerkőcök is feloldódtak, nagyon élvezték a kirándulást, jól el is fáradtak, nem volt gond a délutáni alvással. Olyan édesek, amikor egymás kezét fogva mennek az ember előtt, én sokszor elérzékenyülök. Mindenkinek javaslom, hogy hagyja el egy kis időre a város zaját. Muszáj kikapcsolódni legalább hétvégén, hogy az ember lánya ne házi sárkányként kezdje a jövő hetet. A szép környezet, a friss levegő helyre teszi az embert, és a gondok is egy kicsit más megvilágításba kerülnek. Szép vasárnapot mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése