Kirándulás Tóth-völgyben

Tegnap délután fogtuk magunkat, és útra keltünk. No nem mintha messzire mentünk volna, csak kb 5 km-re a várostól. Ott fekszik ugyanis a város határában Tóth-völgy. Itt jószerivel csak kertek, tanyák vannak, utána pedig a tágas erdő. Gyönyörű hely, és mégsem nagyon jár erre a kutya sem kirándulni. Ahogy nekivágtunk az erdőnek, egy tábla hirdette, hogy a Hollós László gombászösvényre tévedtünk.

Na, hát ez is új volt nekünk. Hozzáteszem, hogy hatalmas gombákkal találkoztunk az utunk során, de mivel egyikőnk sem ismeri az erdei gombákat, ezért leszedni egyet sem mertünk. Akkora fák vannak ebben az erdőben, hogy az ember olyan kis aprónak és elveszettnek érzi magát. A friss levegő és a madárcsicsergés rettenetesen jól esett a város bűze és zaja után. Itt nem érzékeltük a nagy meleget sem, kellemes érzés volt a hűs erdőben túrázni. És mielőtt bárki feltenné a kérdést, igen, Panni baba is velünk jött. A kényelmes kendőben aludta végig a rövidnek éppen nem nevezhető kirándulást. A táj változatos, néhol egészen mély árkokat vájt a lezúduló esővíz. Az egyik részen olyan mély szakadék húzódott az ösvényünk mellett, hogy félelmetes volt lenézni. Baglyokat is láttunk egész véletlenül, hiszen nem lehet hallani, amikor hatalmas szárnyaikkal útra kelnek. Telis-teli volt az erdő énekes madarakkal, csodálatos daluk bezengte az erdőt. Egyszóval fantasztikus volt kitörni ismét a betondzsungelből, mind az öten jól elfáradtunk, de megérte! Jó példa ez arra, hogy nem kell messzire menni vagy sokat fizetni, hogy jól érezzük magunkat, és kicsit kitisztítsuk a fejünket. Egy jó túra az egyik legjobb módja annak, hogy letisztultabban lássuk a mindennapi gondjainkat. A csodálatos táj, a szaladgálások, az öles óriás-fák, a tücskök-bogarak és a madárcsicsergés mind-mind nyugtatóan hatott a feszült idegeinkre. Mostanában a férjem is és én is sokat agyalunk, mint legyen, hogy legyen az életünk folytatása, na meg a folyamatos napi megoldandó feladatok, gondok. Már sokszor annyira elsodor a sok negatívum és a mindennapok harcai, hogy észre sem veszem a kicsi, de annál fontosabb és szép dolgokat. Annyi mindenbe vágtam hirtelen a fejszémet, hogy úgy érzem az összes fa rám fog dőlni. Egy hosszú-hosszú, egész délelőttöt átölelő beszélgetés volt ennek a kirándulásnak az előzménye, mely rádöbbentett, hogy most rossz irányba tartok, lassítanom, sőt pihennem kell. Szóval lesz folytatás! Hátizsákra fel, elcsigázott, mindennapok hősei!