Csendben voltam egy ideig, mert most keményen ötletelünk, hogy merre is vegyük az irányt! Ugyanis költözni akarunk, költözni kell. Ebben a megyében, ebben a városban semmi lehetőség, semmi élet nincs. Itt az emberek irigyek, kiégettek és úgy általánosságban azt kell mondanom, majdnem mindenki azt nézi, hogy nehogy már a másiknak jobb legyen. Itt nem él az emberek segítőkészsége, aki segít, az is csak azért, mert van vele valami szándéka. Nem lehet előrébb jutni, hiába van ezer tervünk. Úgyhogy aktuálissá vált a költözés. Összeszedünk egy kis tőkét, és szedjük a petyerkánkat. Hogy végül is hol fogunk kikötni, az még a jövő zenéje, de a tervek megvannak rövid és hosszútávra is! Azt hiszem ez és az elhatározás a legfontosabb. Egy élhetetlen, rosszmájú közegben nem érzi jól magát egyikőnk sem. Szinte minden irányból inzultusok érnek minket. Semmi nem akar összejönni, és ebben a depresszív hangulatban az ember nem tudja élni az álmait. Csak befásulnánk itt, úgyhogy remélem minél hamarabb eljön a változás szele, és belevágunk a távoli, új vidékek felfedezésébe. Addig is a tervek és a vágyak az elménk boldogító és mozgató rugói. Menni, menni, és csak menni, de el innen, ugye mindenki érezte már ezt legalább egyszer az életben. Csak az a különbség, hogy valaki meg is meri lépni ezt a lépést, valaki pedig csak belemerül az állandó sóvárgásba. Pedig ilyenkor tényleg menni kell, hogy meg tudjuk valósítani önmagunkat, és ne csak mindig kifogásokat keressünk. Felszámolunk mindent, bezárjuk a nyitott kapukat, és megkeressük az igazi, felszabadult, és lelkes önmagunkat. Nem lesz könnyű, de megéri belevágni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése