Hát azt kell mondanom, hogy ez minden családban előforduló jelenség, akár elismerik a családtagok, akár nem! Persze a kisgyerekek is mások és mások, mindenki másképp reagál az új jövevény érkezésére. Mi is túlestünk már e jelenségen, amikor Dorka született, és most ismét tombolnak az érzések, na meg a pici lány.
Ha belegondolunk, teljesen természetes ez a dolog, csak a szülőknek mégis olyan nagy fejtörést okoz! De még milyet! A nagyobbik gyerkőc ilyenkor gyakran válik dacossá, hisztissé, gyakoribb vendég a hiszti is, mint előtte megszoktuk. A kisgyerekek nehezen dolgozzák fel, hogy hirtelen már nem körülöttük forog minden, nem velük foglalkozik mindenki, hanem a kisbaba a beszédtéma, vele és a hozzá kapcsolódó dolgokkal foglalkozik mindenki, még a vendégek is. Eluralkodik a gyerkőcön a félelem, hogy ő már nem is fontos, vele nem foglalkozik senki, csak a babával. Ezzel társul a düh. Dühös lesz a szülőkre, a babára, sőt az egész világra, ez egyes gyerekeknél agressziót is szülhet a szülővel, esetleg a babával szemben, de általában hiszti, nyűgösség, dac és rombolás a jellemzőbb. Le kell tehát ülni a nagyobbal vagy nagyobbakkal, és beszélgetni kell. Sokat és sokszor! Meg kell értetni vele, hogy attól, hogy lesz egy kistestvére, ő nem lesz mellőzve, vele is ugyanannyit fogunk törődni, mint a picivel. Sőt próbáljunk meg egy kicsit többet játszani, foglalkozni a nagyobb gyerekkel, hogy érezze, vele vagyunk, nem ellene. a külön programok is sokat segíthetnek a féltékenységen, tudniillik, hogy apa vagy anya valahova csak vele megy, csak vele csinálja azt a dolgot, és egy kicsit nincs ott a baba. El kell neki magyarázni, hogy mi miért van, miért kérjük, hogy halkabban legyen, miért kell vigyázni a tesóra, stb. Sok sok szeretettel és türelemmel túl lehet esni ezen a dolgon. Partnernek kell lenni, és nem mindig rászólni, ráütni a kezére, kitiltani a pici szobájából. Hagyni kell, hogy ő is kapcsolatot teremtsen a babával. Kérjük meg apró dolgokra, és ha megcsinálta, nagyon dicsérjük meg! Ha szoptatunk, engedjük meg, hogy ő is ott legyen velünk, csak kérjük meg, hogy csendesen legyen. Nagyon körültekintőnek kell lenni, és odafigyelni, hogy a nagyobb ne érezze, hogy elhanyagoljuk. A régi, bevált, megszokott kis szertartásokat tartsuk meg, és ne változtassunk rajta. Testvér érkezésénél gyakran elő szokott fordulni, hogy a nagyobbik visszalép egy fejlődési szintet, és újra bepisil, bekakil, sokkal hisztisebb. Ne ripakodjunk rá, csak türelem, ez a kulcsszó. Figyeljünk oda, ha a baba nagyobb lesz egy kicsit, és már közlekedik, rombol, akkor se mindig a nagyot szidjuk le, mert a kicsik ezt gyorsan felismerik, és gyakran ki is játsszák! Röviden ennyit tudok tanácsolni az elkeseredett szülőtársaknak, nálunk sincsenek a dolgok másként! Türelem, türelem és jó nagy adag szeretet, valamint egy kis humor sem árt a dolog sikeréhez!
