Negyedik lépés- leszámolás

A felmondási idő letelte után jön ugye a végső leszámolás. Na, ez a férjem munkahelyén nem egyszerű. 31-éig volt állományban, és azt mondták neki az okos irodisták, hogy hát persze, egy nap elég lesz a leszámolásra. Hát nem volt elég. Közel harminc helyre kellett elmennie szegénynek, hogy begyűjtse az aláírásokat, hogy sehol sem tartozik. Az aláírók felét még életében nem látta, nem is járt azon a helyen. Többen megszívatták, mert volt olyan, akinél konkrétan 6-szor járt, és az illető három irodával odébb csapta a szelet az egyik kolléganőjének, és konkrétan elérhetetlen volt. Még a sokszorosító munkatárssal- fénymásoló- is alá kellett íratnia, holott sosem volt köze hozzá. És akkor még sorolhatnám, milyen megaláztatások és atrocitások érték férjuramat, de túl hosszú lenne. Közben ő is rájött, hogy mennyi olyan állás van a munkahelyén, ami teljesen felesleges. A hetedik emeleten, ahol a vezér is van, olyan az iroda, amit már szobának hívnak, mint egy wellness szálloda. Óriáslabda, nyújtógép, hatalmas LCD, és a benne tevékenykedő semmittevők olyan arrogánsak, lenézőek és beképzeltek, hogy rangjukon alulinak tartják, hogy szóba álljanak a normál emberrel. Szégyenteljes, hogy ebben az országban az ilyen alakokat fizetik meg a semmiért, miközben aki dolgozik rendesen, nem henyél, elvégzi a feladatát a legjobb tudása szerint, azt az embert egy semminek nézik. Nem is mennék ebbe a témába mélyebben bele. A lényeg, hogy a férjem végre két napos huzavona után leszámolt. És most hosszú idő után, hogy megtette ezt a lépést, szabadnak érzi magát, és én ennek nagyon örülök, mert tudom, hogy Ő még sokra viszi az életben, és mindenre képes, hogy elérje a kitűzött célját! Hajrá! Holnap költözünk! Olyan izgi, mint tinikoromban, amikor utaztunk valahová. Már nagyon várom! Kezdődik valami új!