"Virágillat, csend, néma nyugalom. Most a sírkert mint egy csillogó menny... millió mécses ég idelenn.... leszállt hozzánk a csillagos ég, és mindent betölt az emlékezés... A temető csillagkönnyes ünneplőbe öltözött... sírhantok útján embersereg... kezünkben virág, őszirózsa, szívünk pedig száz és száz emlék hordozója... minden csupa-csupa hófehér virág, s mintha mécsesből állna az egész világ... De most könnyeket sodor a szél, és a suttogó imák hangjaira ...minden holt lélek útra kél... A szeretetteink bennünk, a szívünkben és a lelkünkben élnek tovább. Nyugodjanak békében."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése