Kiútkeresés

Tudom, tudom, nagyon elhanyagoltam a blogot már megint. Sajnos a dolgok nem olyan irányba haladnak, amilyenben szeretnénk. A korábban jónak tűnő munkahely a férjem számára maga a pokol lett. A főnöke augusztusban még nagyon jó fejnek tűnt, mostanra aztán egy őrültté változott. Mint kiderült a cégbe maga köré gyűjtött sógort-komát-jóbarátot-osztálytársat-falubeli cimbit, akik semmit érő munkaerők és dolgozni sem nagyon van kedvük. A férjem pedig hiába kitűnő szakember, és hiába dolgozik négy ember helyett, ő nem tagja ennek a bűvös körnek, ezért mindenért rajta csattan az ostor. Pedig nem szokott hibázni, és ha valami nem úgy lett megcsinálva, ahogy a főnök utólag képzelte, akkor is rohamos határidőn belül átalakítja a kívánt dolgokra. És ugye nem gondolatolvasó a párom, a főnöke mégis ezt gondolja. Egész nap egy helyen vannak, kinevezi csoportvezetőnek (persze semmi különjuttatás!), az elvárt munkát nem mondja el, ki kell találni, sőt még azt sem képes megmondani, Kari mikor melyik munkaterületre menjen. Így esett a múlt héten például, hogy odament az 5.10-es bécsi indulásra, és akkor b...ta le, hogy neki az Audiba kell mennie 7-re. No? Biztosan meg kellett volna álmodnia... Ráadásul még sofőr is, és aki közlekedett már Bécsben, az tudja, hogy egy transzporterrel nem egyszerű a szűk egyirányú utcákban lavírozni, és főleg nem ingyen. Az egészet még megfejeli a tény, hogy ez az ember megőrült. Olyan hangon és stílusban ordítozik a férjemmel (nem, a sógor-koma-cimbivel nem!), ami egy méltóságát nem vesztett ember számára elviselhetetlen és tűrhetetlen. Ezért most Kari felmondott tegnap. Mit gondoltok, mit mondott a főnöke? Ez kérem nem óvoda, tegyük félre az önérzetességünket, nyeljük le az ordítozásait, és dolgozzunk, kérem! Még volt pofája azt vágni a férjem fejéhez, hogy ő a lelki sérült és lelki problémás ember! Hát nem kicsit háborodtam fel! A bérét nem emelték fel a 3 hónap próbaidő után sem, a bécsi munkáért nem a megbeszélt duplabér jár, az utazást nem fizetik (4 óra!), még az utalási költséget is levonják a béréből, állandóan meggyanúsítják valamelyik később innen-onnan előkerülő szerszám eltűnéséért. Kinek kell ezt elviselni? A férjem már teljesen rosszul van, ha ebbe a nem normális közegbe kell mennie. Pedig ez a cég neki csak köszönhet, mert igen sok munkát megcsinált nekik tökéletesen, míg a többi hegesztő varratainak a fele eresztett. Hát nem tudom! Ugródeszkának jó volt, de most már dobbantani kell, mert ez nem emberi. Úgy hogy keresünk, és közben serényen tanuljuk a németet! Nem baj, ami nem öl meg, az erősít, ebből is csak tanulni kell!

Gyurmavilág

Szerelmes lettem! Na senki ne gondolja, hogy egy másik férfiba! Egyszerűen csak arról van szó, hogy új hobbit találtam magamnak! Beleszerettem a süthető gyurmák színes kavalkádjába, ebbe az egyszerű, gyermeki örömöt adó technikába. El is kezdtem vele dolgozni. Beszereztem azt a kevés irodalmat a könyvtárban, ami magyar nyelven elérhető, pontosan két könyvről van szó. Vettem több színben gyurmát, és elkezdtem ügyeskedni. Erről szól az új blog, aminek a Gyurmavilág nevet adtam. Leírom benne, hogy mit hogy készítettem el, mire kell figyelni, hogyan kell csinálni, mit rontottam el. Egyszóval egy kis segítséget szeretnék nyújtani azoknak, akik velem együtt most kezdik ezt a hobbit, vagy csak egyszerűen el szeretnének készíteni valamit ajándékba vagy a saját örömükre. A blogot a következő linken érhetitek el:  www.gyurmavilag.blogspot.com
Minden kedves oda tévedőnek jó időtöltést kívánok!

Panni 7 hónapos

Fejét egyensúlyi helyzetben megtartja. Háton az a legjobb szórakozása, hogy a lábát a szájába tuszkolja. Teljes biztonsággal mozog a hasán. Egyre mozgéko­nyabb, könnyedén változtat egyen­súlyi helyzetén. Újabb mozgásfor­mákat kezd kipróbálni: oldalán fekve felkönyököl, hason fekve alkarjára és térdére támaszkodva felemelke­dik. Hengergőzéssel szinte bárhová eljut, nagyon találékony. Ülni még egyedül nem tud. A két lábát magasba lendítve, és erőteljesen visszacsapva tologatja magát.
Hüvelykujja teljes összhangban működik többi ujjával. Ennek köszönhetően tömb­szerű tárgyak, például építőkockák megragadására is képes. Hüvelyk-, mutató- és középső ujja segítségével (három ujjal) is tud fogni. Egyidejű­leg tart egy-egy tárgyat mindkét kezében. A két tárgyat egymáshoz ütögeti.Szinte mindent a szájába tuszkol. Már van két foga, és folyamatosan a két felsővel küzdünk, remélem, már hamarosan kibújnak, mert időnként rettenetesen fájnak ám!
A magán- és mássalhangzó-kapcso­lások véletlenszerűek. Általában kettő vagy három tisztán elkülö­níthető szótag jelenik meg "beszé­de" során. A csecsemő leggyakoribb szótagkép­zései: ma, mu, da, di, ba, pa. Panni ezekből a ma, da, ba és pa szótagokat használja. Egy lélegzetvétellel számos hangot meg­szólaltat. Kísérletezik a hangok és hangsorok utánzásával. Nagyokat kacag a másik két lurkó dalolászásán.

Már nem egyedül fürdik, hanem a tesókkal a nagy kádban, és láthatóan elkezdte élvezni is! Próbálja elkapni a habokat, csapkod a lábával. Nyolc kiló körül van, és 72 cm. Jól fejlődik. Szívesen eszik kanállal, bár jobban komálja azt, amit mi is eszünk. Szinte mindenből kunyizik, és ennek elég hangosan adja jelét. Szeret kiflit majszolgatni, és mindent megkóstol.

Szembe nyúlás

Szombaton Pannika szoptatás közben belenyúlt a bal szemem sarkába. Ennek következtében sérült a szaruhártya, és egész vasárnap ki sem tudtam nyitni a szemem. Amikor a jobb szemem elfáradt, akkor már azt sem sűrűn. Borogattam kamillateával, tettem rá krumplit, de a gyógyulás nagyon lassú. Egész nap szinte semmit nem tudtam csinálni. Elgondolkoztam, mennyire rossz lehet egy tartósan szemproblémával küzdő helyzete. Én is csak faltól falig botladoztam, gondolhatjátok, milyen volt éjszaka átmenni a picihez, hogy megszoptassam. Egész nap ömlött a könny a szememből, ezáltal az orrom is folyamatosan folyt. Hát nem volt egy nagy élmény ez a hétvége. Este is csak azért imádkoztam, hogy reggel legyen egy kicsit jobb a helyzet, hogy el tudjam vinni a gyerekeket a bölcsibe és az oviba. Szerencsére ma  már ki tudom nyitni a szemem, bár a látásom még rettenetesen homályos, azért ezt már jelentős javulásként élem meg. Szerencsére a szerelmem itthon volt, és segített, amiben csak tudott, pedig ő is nagyon beteg volt. Nélküle nem tudtam volna megoldani a napi feladatokat sem. Rendkívül rossz érzés ilyen kiszolgáltatott helyzetben lenni, nem kívánom senkinek. És milyen pici dolgokból is lehet nagy baj, nem is gondolnánk...