Az új városban

Kicsit rég jelentkeztem, ami miatt elég nagy lelkiismeret-furdalásom is van, hiszen ezt a blogot azért indítottam útjára, hogy mindent leírjak, ami velünk történik. Be kell valljam, beszippantott ez a gyönyörű város a sok látnivalójával és a rengeteg programmal. Sok papírt is el kellett intéznem, ami három kicsivel nem egyszerű feladat. Tekintve, hogy a férjem azonnal kapott munkát hegesztőként, ami az álma volt, minden otthoni dolgot egyedül kell elintéznem. Nem baj ez, ne értse félre senki, csak lassabban haladok.
Kari munkája. Leginkább azért jöttünk ebbe a városba, hogy ő megtalálja azt a munkahelyet, ahol vissza tudja szerezni a hegesztői munkában szerzett tíz évvel ezelőtti tapasztalatait és gyakorlatát. Nos, gyorsan talált munkát! Pedig papírja nincs róla. Még Szekszárdon elkezdte felderíteni a terepet, és megbeszélt egy munkapróbát. Pénteken érkeztünk a városba, és hétfőn kellett munkapróbára mennie. Jól sikerült, és már azon a héten pénteken mehetett dolgozni. Két hét után minden addigi tudását felülmúlva hegesztett. Én is láttam munkáit képen, és tényleg le a kalappal, nagyon szépen hegeszt. Rendkívül jót tett neki ez a munkahely! Sok tapasztalatot szerzett, új csövekkel és anyagokkal is megismerkedhetett, és az önbizalma is visszatért. Ilyen hegesztői tudással már biztosan indulhat egy német vagy osztrák munkahelyen is. Már csak a nyelvtudást kell megszerezni.
Otthon. Az albérletünkkel rettenetesen nagy szerencsénk volt. azt tudni kell, hogy ebben a városban baromi magasak az albérletárak. De tényleg! Kifogtunk egy itt nagyon olcsónak mondható 1+2 félszobás 10. emeleti felújított lakást a belvárosban. Csodás környéken van. Elég sokat kellett takarítani, mert négy egyetemista fiú lakott itt előttünk, de sebaj, ez volt a legkisebb probléma. A főbérlő hölgy nagyon rendesnek tűnik, a szomszédok is, a környék csendes és gyönyörű.
A város. Győrben annyi látnivaló van, hogy két hét folyamatos nézelődés iszonyú kevés. Rengeteg park, játszótér van a környéken. A belvárosban minden sarkon egy szökőkút vagy szobor van. Sok a zöld terület, ami egy ilyen nagy városban igen elenyésző. A Mosoni-Duna és a Rába miatt, na meg a szökőkutak és a reggeltől estig tartó útlocsolások miatt nagyon párás a levegő. Még a 40 fokos meleg is másképp esik az embernek, mint Tolna megyében. Itt minden ház szép, virágos, rendezett. A terek úgyszintén. Adnak a külsőségekre és ápolják, ami van. Jó érzés itt lenni, jó érzés kicsit ide tartozni, és nagyon könnyű beleszeretni. A következő posztban kicsit közelebbről bemutatom ezt a csodás várost.

Panni 4 hónapos

Pici Pannika  nem is olyan pici! Közel 6 kiló, és olyan hosszú baba lett, hogy az ember csak elcsodálkozik, milyen kis csepp volt pár hónappal ezelőtt. Ügyesen forog hátról hasra és vissza is. A keze szinte mindig a szájában van ökölig, de álmában is szopja az ujját. Mióta felfedezte, hogy a lába is a sajátja, azóta gyakran azt is kóstolgatja. Ügyesen megfog tárgyakat, nyúl mindenért, ami a közelébe kerül. A hajunk is sűrűn áldozatul esik! Egyik kezéből átveszi a tárgyakat a másik kezébe. A család hangjait megismeri, figyel, és megtanult sikítani. A gügyögés mellett gyakran próbálgatja eme újonnan tanult képességét, persze Levinek ehhez elég sok köze van, mert amikor rá bíztam egyszer Pannit, akkor együtt próbálgatták a hangszálaikat sűrű nevetések közepette. Pancsó mindenkivel barátságos, mosolygós. Csak akkor törik el a mécses, ha tele a pelenka, éhes vagy álmos. Ilyenkor rettenetesen gyorsan hangot ad nemtetszésének. Jól szopizik, megszűntek a sztrájkok. Napi egyszer kap szopi után almapépet. Szívesen megeszi, néha azt érzem, inkább ezt enne, mint tejcit. Ha nagy meleg van, szerencsére jó sok vizet iszik. Az éjszakát átalussza, és napközben is sokat alszik. Ha fárad, azonnal jelzi. Mostanában a babakocsit nem annyira díjazza, pedig a nagy kánikula miatt kénytelenek voltunk áttérni. Kendőben szeret lenni, sokat alszik benne. Egy tündéri, nyugodt baba Panni.

Babakocsiban

Kendőben

Az egyidős unokatesóval, Csenivel

Utazáskor a kistündér

Költözés

Augusztus 3-án vágtunk neki a nagy utazásnak. Összepakoltunk egy heti cókmókot, bepréseltük magunkat az autóba, és elindultunk a változás rögös útján. Kicsit kalandosra sikerült ez az utazás, tekintve, hogy kétszer tévedtünk a rossz irányba. A Szekszárd- Győr nem egy nehéz útvonal, de nekünk be kellett menni Ajkára, hogy a főbérlőtől átvegyük a kulcsokat, közben a GPS úgy gondolta, hogy felmondja a szolgálatot, ezért csupán a táblákra és a megérzéseinkre hagyatkoztunk, és ahogy a mellékelt ábra mutatja, nem túl jól. Na de sebaj, megérte a kis kitérő, mert legalább cserébe megcsodálhattuk a szélkerekeket Sopron határában, valamint olyan helyes és szép kis falvak jöttek szembe velünk, hogy az állunk rögtön a térdünkig csúszott. Csodálatos ez a vidék. Itt figyelnek az emberek a tisztaságra, karbantartják a parkokat. Még a legkisebb településen is fantasztikus játszótereket láttunk. Erre nem nagyon látni elhagyott, lepukkant házakat, mindenhol szépen felújított kis otthonok vannak. Nyilván ez betudható annak, hogy erre nincs akkora munkahiány, mint Tolnában, de ennek hatására az emberek gondolkozásmódja is más. Odafigyelnek a gyalogosokra, kevesebb helyen látni szétdobált csikkeket, és azokat is gyorsan összeszedi a sok tagból álló takarítószolgálat. Nem látni az utcán szemetet, a társasházaknál nincs kigórva a nagy konténer, hanem a házban van a kis szemetes, mert rengeteg a szelektív gyűjtő, és mindenki használja is. Kukázót sem sokat láttunk, pedig ahol otthon laktunk, öt percenként más turkált a kukában. Az útburkolat mindenhol nagyon szépen meg van csinálva, külön biciklis út és babakocsifeljáró van mindenhol. Mindenfele virágok és zöld parkok, nem kiégetett, 5 centisre vágott fű. Győr a folyók városa, és szerintem a szökőkutaké is, hiszen minden sarkon van egy. Summa summarum, jót tett nekünk ez a költözés, igaz, a cuccaink nagy része még Szekszárdon van, de már nem sokáig.

Negyedik lépés- leszámolás

A felmondási idő letelte után jön ugye a végső leszámolás. Na, ez a férjem munkahelyén nem egyszerű. 31-éig volt állományban, és azt mondták neki az okos irodisták, hogy hát persze, egy nap elég lesz a leszámolásra. Hát nem volt elég. Közel harminc helyre kellett elmennie szegénynek, hogy begyűjtse az aláírásokat, hogy sehol sem tartozik. Az aláírók felét még életében nem látta, nem is járt azon a helyen. Többen megszívatták, mert volt olyan, akinél konkrétan 6-szor járt, és az illető három irodával odébb csapta a szelet az egyik kolléganőjének, és konkrétan elérhetetlen volt. Még a sokszorosító munkatárssal- fénymásoló- is alá kellett íratnia, holott sosem volt köze hozzá. És akkor még sorolhatnám, milyen megaláztatások és atrocitások érték férjuramat, de túl hosszú lenne. Közben ő is rájött, hogy mennyi olyan állás van a munkahelyén, ami teljesen felesleges. A hetedik emeleten, ahol a vezér is van, olyan az iroda, amit már szobának hívnak, mint egy wellness szálloda. Óriáslabda, nyújtógép, hatalmas LCD, és a benne tevékenykedő semmittevők olyan arrogánsak, lenézőek és beképzeltek, hogy rangjukon alulinak tartják, hogy szóba álljanak a normál emberrel. Szégyenteljes, hogy ebben az országban az ilyen alakokat fizetik meg a semmiért, miközben aki dolgozik rendesen, nem henyél, elvégzi a feladatát a legjobb tudása szerint, azt az embert egy semminek nézik. Nem is mennék ebbe a témába mélyebben bele. A lényeg, hogy a férjem végre két napos huzavona után leszámolt. És most hosszú idő után, hogy megtette ezt a lépést, szabadnak érzi magát, és én ennek nagyon örülök, mert tudom, hogy Ő még sokra viszi az életben, és mindenre képes, hogy elérje a kitűzött célját! Hajrá! Holnap költözünk! Olyan izgi, mint tinikoromban, amikor utaztunk valahová. Már nagyon várom! Kezdődik valami új!